Vele
kapcsolatos emlékeim - egészem kölyökkoromtól - nagyon változóak. Amikor
sétáltunk a Gazdival és összetalálkoztunk, dühös fúriaként, mindig
elzavart mellőle és helyben maradást vezényelt. Nem értettem haragja okát.
Később hallottam ki a gazdiék beszélgetéséből, hogy ő Rexnek (a gazdi
előző kutyája) volt jó barátja. Nem akarta tudomásul venni, hogy a nagy,
erős Rex - akire fel lehetett nézni, bízni lehetett erejében - nincs, és ott
vagyok helyette én, az esetlen kiskutya.
Ahogy múltak a hónapok és azzal az én magabiztosságom is nőtt, lassan elfogadott.
Gyakran meglátogatott gazdájával. Ekkor már jókat játszottunk. Egy
ideig együtt jártunk kutyakiképzésre, persze Ő akkor már bőven fölöttem
teljesített.
Amikor kölykei születtek meglátogatott velük. Ekkor már tökéletes volt
bizalma irántam, s büszkén mutatta be őket.