|
|
A szivárvány.
Az eget és a földet híd köti össze.
A neve szivárvány. Túloldalán hatalmas, messzi világ
rejtőzik, dús, zöld fűvel borított rétekkel, hegyekkel és völgyekkel. Amikor
egy szeretett kisállat elpusztul, erre a szépséges vidékre kerül, ahol
mindig van enni-, innivaló, az idő pedig a langyos tavaszi napokra hasonlít.
Az öreg és törékeny állatok itt megfiatalodnak, és egymással játszanak,
elégedetten és békességben. Mindössze egyetlen dolog hiányzik. Nem lehet
velük az a bizonyos személy, aki annyira szerette őket a földön. Úgy-hogy
csak addig szaladgálnak és játszadoznak, míg egyikük egy szép napon
abbahagyja a játékot, és felnéz.
Az orra hirtelen megremeg... A füleit felcsapja... Szemeit
kimereszti... És akkor meglát minket, és hirtelen rohanni kezd, el a
többiektől. A karunkba kapjuk, és szorosan átöleljük. Arcunkra újabb és
újabb és újabb nedves puszikat kapunk, és végre újból hű kedvencünk szemébe
nézhetünk.
Azután együtt átmegyünk a szivárvány alatt, hogy soha többé
ne váljunk el egymástól.
(Ismeretlen szerző)
1997.július 06 - 2004.január 29.
Szomorú szívvel tudatom mindazokkal, akik ismerték, szerették, vagy netán egy gyönyörű utódjának tulajdonosai, hogy jó barátom, Fanta 2004.január 29-én az örök vadászmezőkre távozott.
ŰŰEgészen pici kutyaként, néhány hetes korodban hoztak át hozzánk. Egy komoly műtét után, nyakadban gallér, hasadon varratok.
Megszaglásztalak, tudtam, vigyázni kell rád.
Gyönyörű kutyalánnyá fejlődtél, aki a kiképzésben is szuper volt. Higgadtan fogtad a csibészkart, s vártad a következő parancsot.
Ezúton búcsúzom Tőled. Élj boldogan a "Szivárványon túl"!
Vendégségbe mentem tenyésztődhöz. Egy vevőt is ott találtam, aki éppen téged választott ki a gazdára váró kölykök közül. Akkor vidám voltál, egészséges...
Következő találkozásunk néhány hónap múlva, te csont-bőrre lesoványodva, tenyésztődhöz visszalökve, aki orvostól-orvosig járt Veled, hátha sikerül helyrehozni, amit a tulajdonos elmulasztott. Nem sikerült.
Gazdád nagy örömére, igen hosszú életed volt. Szomorúságára, egyszer mégis véget ért.
Kölyökként egy lelketlen ember kidobott. Bolyongtál Tahiban a telkek között. Valakihez tartoznod kellett.
Megláttál egy fiút, aki a kutyájával rendszeresen sétálni ment. Hozzájuk csapódtál. A séta végeztével, amikor ők bementek a kapun, te kint vártad Őket, mikor jönnek ismét. Egy idő után már őrízted is a területüket, az arra elhaladóktól. Még mindig kívülről. Dönteni kellett, hogyan tovább... Győztél! Befogadtak.
De a nyertes a Gazdád lett. Hatalmas sétáitok, kirándulásaitok, "pockozásaid", mind a mai napig felidézésre kerülnek.
1997.július 06 - 2004.január 29.
Szomorú szívvel tudatom mindazokkal, akik ismerték, szerették, vagy netán egy gyönyörű utódjának tulajdonosai, hogy jó barátom, Fanta 2004.január 29-én az örök vadászmezőkre távozott.
|
