A kullancs

Az alacsonyabb bokrokon és fűszálakon tartózkodó kullancsok, miután a kutya testével lesodorja õket, megtapadnak a szõrszálak között. A fákon lévõ kullancsok azonban a kutya szagát - vajsav - is érzékelik és ráhullanak, mikor rejtekhelyük alatt elhalad. Lábaikkal megkapaszkodnak és szívószájszervüket a bõrbe mélyesztve rögzítik magukat. A kullancsok kórokozókat is terjeszthetnek nyálukkal, néhány napos vérszívást követõen. A befurakodott kullancsot ezért tanácsos minél elõbb eltávolítani. A legalkasabb eszköz ehhez egy hegyes csipesz, vagy egy speciális kullancsfogó, amellyel kihúzzuk a kullancsot. Fontos, hogy gyorsan és határozott mozdulattal húzzuk ki, mert így nem marad ideje, hogy fertõzött gyomortartalmát a kutya vérébe ürítse. Semmi esetre se kenjük be - mint ezt sokan állítják - olajjal, benzinnel, körömlakkal, vagy más "háziszerrel" a kihúzás elõtt, mert fuldoklása idején nagy erõvel üríti az állat vérébe nyálát. Régebben kihúzás elõtt megcsavargatták a kullancsot, de miután a fenyõtobozhoz hasonló pikkelyekkel, horgokkal kapaszkodik, a függõleges húzással többre megyünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy fontos az eltávolítás sebessége. Inkább maradjon benn a kullancs feje a gyors kihúzás miatt, minthogy a kutya fertõzõdjék. Ezért nem jó, ha az ujjunkkal próbáljuk a kullancsot kiszedni. Akaratlanul is megnyomjuk a hasát, így a beleit is, amelyek tartalma a sebbe ömlik, így bekövetkezhet a fertõzés. Ha a gyors kivétel során bennszakadt a kullancs feje, az nem olyan nagy tragédia. A szervezet, mint minden egyéb idegen anyagot, kilöki magából, és néhány napon belül a seb begyógyul.

 A kutyák kullancs terjesztette betegsége, a Babesiosis

Kell, hogy írjunk errõl a betegségrõl. Égetõen fontos kérdéssé vált, hogy kutyatartók, tenyésztõk ismerjék, mert ez egy olyan betegség, melynél a tulajdonos észrevételei, a korai felismerés adhat csak esélyt a gyógyulásra és az életben maradásra.

Azért írom ezt ennyire kiélezetten, mert jó néhány év klinikai tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az elhullások szinte minden esetben a hiányos adatok, késõi felismerés, a késõn állatorvos elé került esetek következménye.

A tulajdonosok jó része nem ismeri a betegséget, nem tudja, mik azok a tünetek, melyek alapján a szakember idõben beavatkozhat. Rengeteg tévhit él a kullancsokról és az általuk terjesztett betegségekrõl.

A betegség kórokozóját a kullancsok juttatják az állat vérébe.

A kórokozó egysejtû. (Semmi köze az emberi agyvelõgyulladást okozó vírushoz!) Ez az egysejtű a vörösvérsejtekben szaporodik. Megkettõzõdése során a vörösvértestek szétesnek. Számuk jelentõsen lecsökken, s ez hiányos oxigén ellátást, vérfogyottságot eredményez. Ugyanakkor a belõlük kiszabaduló festékanyag okozza a könnyen észrevehetõ, látványos tüneteket.

Kezdetben az állat kedvetlen, étvágytalan, sokat iszik. A láz leggyakrabban 40 celsius fölé emelkedik. Egy-két nap alatt a vizelet egyre sötétebbé, sötétsárgából véressé, majd szinte feketévé válhat. Újabb egy-két nap alatt a szétesõ vérfesték a látható nyálkahártyákat sárgává teszi. Ez kan kutyán legelõször a penis nyálkahártyáján látszik, de látható a szem kötõhártyáján, az ajkakon is. Súlyos esetben világos, rövid szõrû állatokon a has bõrén, esetleg a pigmentálatlan karmokon is látható. Nem véletlenül emeljük ki a kezdeti tünetek, a láz, bágyadtság, de fõleg a vizelet elváltozásait. Az általunk kezelt betegek gyógyulásával kapcsolatos egyértelmû tapasztalat, hogy a már besárgult egyedek közül a fél év alatti, még intenzív vérképzésû egyedek, és a még nem sárga felnõttek gyógyulása nagyon valószínû, az idõsebb, de már besárgult kutyák esélyei jóval kisebbek. Az idõ tehát ellenünk dolgozik. Elõfordulhat az év bármely szakaszában, tapasztalataink szerint egy májusi-júniusi hullám után a száraz nyár kis szünetet jelent, majd az október-november kifejezetten erõs gyakoriságot mutat, az esetek java része erre az idõszakra tehetõ. Az enyhe telek jellemzõje egy viszonylag erõteljes februári esetszám.

Erdei séta, vadászat esetén, de kertben tartott állatnál is rendszeresen vizsgáljuk meg az állat testét! A kullancsot vegyük, vagy vetessük ki. Hasznos a fertõtlenítõszerek odacseppentése, a csavarás iránya viszont babona: A kullancs nem jobb vagy bal menetes. Legfontosabb, hogy ilyen esetek után néhány napig figyeljük az állat vizeletét! Kedve, étvágya és hõmérséklete is jelzi a fertõzõdést, de szinte egyértelmû jelzés a vizelet színelváltozása. Ezeket a adatokat jelezzük a kezelõ állatorvosnak, idõt, esetleg az állatnak nem éppen kellemes vizsgálatokat tudunk így megtakarítani. De menjünk elé, elõzzük meg a bajt!

A gyógykezelésre használatos szerek egyike alkalmas megelõzésre. Egy hónapos védelmet ad a betegség ellen, de nem a kullancs ellen. Szépséghibája, hogy az egy hónap rövid, és hogy az injekció helyén, fõleg érzékeny állaton csúnya duzzanat jelentkezhet. Permetezõszerek közül az Insecticid 2000, vagy a Biokill adhat néhány napos védelmet. Séta, kirándulás, vadászat elõtt érdemes használni. Védelmi szempontból hasznosnak tartjuk a parazita elleni nyakörveket. Nyílván minden forgalomban lévõ szert nem próbáltunk, ezek az adatok saját tapasztalataink, olyan orvosi vélemény, mely kereskedelmi, üzleti, és reklám érdekeket nem tartalmaz. Összefoglalva mit javasolhat az állatorvos? Használjuk a megelõzés módszerei közül a beváltakat, melyek mind kutyánk, mind saját praktikus szempontjainak megfelelnek! A veszélyes idõszakokban, területeken gondoljunk az elõfordulás lehetõségére!

Ha gyanúnk felmerül, hogy az állat beteg, ne várjunk, azonnal kezeltessük, megfigyeléseink elmondásával segítsük az állatorvos munkáját!